Serfőző Attila
Képzelet
Fázló magányomhoz bújt az est,
fénytelenül, álmosan,
mirha illatos fátylam ölébe hajtom,
lelkemben béke van.
Meztelen álmok
dús folyóvá nőnek bennem,
villámok cikáznak
sejtjeimben.
-
Gyökeremig hatolsz,
míg
kortyonként magamba fogadlak…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése