.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
az ember azt gondolná,
hogy a teremtő
tán megharagszik rá,
amikor azt látja,
hogy mivé lett
a mű, az általa
tökéletesnek
alkotott…
de talán nincsen
benne harag,
inkább csak
mérhetetlen szomorúság,
messziről pontosan
láthatja,
sokszor
hogyan pusztítanak el
kisgyermek korban mindent,
ami az embert emberré
teszi,
hogyan törik
be,
veszik el az
akaratát,
a bátorságát,
hogyan gyúrják
egyformává
a gondolatát,
hogyan ölik ki
belőle,
ha nem is
szándékosan,
inkább tudatlanul, a
lényeget,
az egésznek értelmet
adó
isteni szeretetet…
hogyan marad meg
az eredeti alkotásból
az, ami úgy
kiüresedve
inkább a szemétre
való:
de talán vannak,
akik a szívéhez
közelebb állhatnak,
a szerencsés
kiválasztottak,
akikhez elküldi
mentőövként,
utolsó lehetőségként
az isteni,
a megváltó
szeretetet.
2013. 01. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése