Kamarás Klára
Holdtölte
Már nem tudok semmit sem adni,
üres a szívem és fejem.
Elmentek mind, akik szerettek,
ki mondana mesét nekem?
Holdtölte van, vagy utcalámpák
fénye ragyog az ablakon,
anyám mondasz-e új meséket?
Régi meséid már unom.
Ki föld alatt, ki füstbe szállva...
Én didergek s magam vagyok,
égi fohászban sincs reményem,
mert már az ég is rég halott.
A kárpótlások korát érjük,
mégis itt állok vesztesen.
Mindazért, ami volt s mi nem volt,
a kárpótlás reménytelen.
Vállamon évek. Annyi másnak
volt rosszabb sorsa, jól tudom.
Nekem legalább volt sok álmom.
Nincs életem, hát álmodom.
Itt üldögélek, kinn a szél fúj,
a lombok súgnak: írj! Lehet,
hogy valahol e puszta földön
hagysz majd egy parányi jelet.
Jelet? Kinek? Minden hiába!
Elkéstem, s minden idegen.
Anyám, mért kell itt csendben
ülnöm?
Azt nem becsüli senki sem.
Mért kellett várni, bízni, hinni?
Most, önmagamat siratom!
Holdtölte van…? Vagy utcalámpák
lesnek be rám az ablakon…?
http://www.youtube.com/watch?v=YS0sqjbcWJU
VálaszTörlés