Tudod arra gondoltam,
a csend különleges
dolog,
különleges,
mint benne az ember,
a hangulatnak a
gyermeke ő is:
sokféle van,
van közöttük halálos
és titokzatos,
süket és
elviselhetetlen,
néma és bátortalan,
sokszor már gyáva,
és nagyon unalmas,
bamba,
de lehet
elgondolkodtató,
döbbenetes,
álmélkodó,
se szeri se száma
annak,
ami őt, a csendet
okozza...
lehet boldogító,
a csodát követő,
felemelő,
és félelmetesen
ijesztő,
az ember vágyik rá
és menekül előle,
se vele, se nélküle,
szenved a csönd
nélkül,
örökké csak vele:
megbolondul…
de ha egyszer
a lélekbe végleg
beköltözik,
az a békességnek a
csendje,
a szeretet
háborítatlan nyugalma,
a hangulat nem
uralja,
a lélek békéje
a szeretet
megnyugtató csendje,
csend, ami mégis
földöntúli muzsika.
2013. január 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése