Németi Csaba
A Csendnek
A Csendem vagy!
Fénylenek ujjaid testem barázdáin,
Vaktükörre hulló rózsaillat lélegzeted,
Életet ment a vágy!
Hajolj át az éji fényeken,
Csengő csendben csendesedjen csended bennem,
Érintve a dobbanó lelket, hogy ne vegyen észre
Szívemben az Isten.
Szeretlek, s velem együtt szeressen Isten,
S leszel nekem Szentem!
Fénylenek ujjaid testem barázdáin,
Vaktükörre hulló rózsaillat lélegzeted,
Életet ment a vágy!
Hajolj át az éji fényeken,
Csengő csendben csendesedjen csended bennem,
Érintve a dobbanó lelket, hogy ne vegyen észre
Szívemben az Isten.
Szeretlek, s velem együtt szeressen Isten,
S leszel nekem Szentem!
*
Csendben
Hagyj most kedves.
Borostyán hangulatú arcod
ne világítson rám.
Vágyadra nem hajlik szivem,
vesszőzött életem hadd fájjon
most nekem,
mert akarom,hogy szenvedésem
legyen a gyönyör.
A vad ordas világ foga marjon,
sebeiből buzogjon a vér.
Igaz,a megfeszített nyomába nem léphetek,
De olyan jó lenne egy kicsit hősnek lenni.
Hagyj most kedves.
Borostyán hangulatú arcod
ne világítson rám.
Vágyadra nem hajlik szivem,
vesszőzött életem hadd fájjon
most nekem,
mert akarom,hogy szenvedésem
legyen a gyönyör.
A vad ordas világ foga marjon,
sebeiből buzogjon a vér.
Igaz,a megfeszített nyomába nem léphetek,
De olyan jó lenne egy kicsit hősnek lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése