Leleszi Balázs Károly - Elmentél

Leleszi Balázs Károly

Elmentél

Elmentél - pedig meg sem
gyújtottuk közös gyertyáinkat.
Magamra maradtam.
Bezárkózom a szerelmi vágyba,
hogy ne legyek a
reménytelenségbe zárva.
A Hold néhány korai falevelet
ejt a mélybe.
Ablakhoz megyek,
egy túlságosan zajos
kocsi a képben
halad éppen.
Rám néznek.
Lehet, rólam beszélnek?
Egy váratlanul becsapódó kapu
jajdul fel az utcán… hirtelen.
Egyedül olyan félelmetes minden.
Félek, félek nagyon…
Kezedbe helyezem testem,
lelkem nálad hagyom.
Átölelsz remegve,
mint kávai tájat a fellobbanó
augusztusi naplemente.