Szuhanics Albert - A remény kertje

Szuhanics Albert
A remény kertje

Ne hidd, hogy délibáb
a remény-sziluett,
Ne gondold, nem lehet
vágyad már te neked!
Minden, mi benned él,
olyan, mint elvetett
Csíra vagy kezdemény,
mely elrendeltetett.
Nem hal meg a remény,
csak néha szundikál.
Letenni őróla
és másban hinni kár!
Mindenkor mindenütt
reményed meglegyen!
Ő mindig átragyog
minden bú-fellegen.
Nem csal meg a remény,
hiszen, hol vágy terem.
Csak magát csalja meg
aki reménytelen!
Ne hagyd el eszedet,
emeld fel fejedet!
Ápold, mint kertedet
legszebb reményedet!