Csoóri Sándor - Nyári dél

Csoóri Sándor

Nyári dél

Miféle álom úszkál a szilvafák alatt,
hová a nyár taszít?
Arany csordában járnak a darazsak
inni a vályuig.

A pajta hűs terem, elhagyott ócska színház,
kellékekkel tele.
Kaszák s cséphadarók közé egy paraszt-Hamlet
éppen beillene.

Vakít az ól, falára lovat vés egy gyerek
s a lóra katonát.
Galamb-álarcban múzsa röppen a földre le
s elvezeti lovát.

Egyszerű nyári dél, sárgulsz akár a tök,
szérűkön fölpúpozva -
aranykor-végi fényed odaégeti testem
árnyát a kertkapukra.

Lehetne vad e föld, játéktalan, borús,
homok- vagy kő-világ,
s be jó, hogy mégsem az! Isten helyett rigók
szállnak a kerten át.