NémetiCsaba - Játék volt?

Németi Csaba

Játék volt?

Nem félem már szemed,
rejtett pillantásod fénytelen melege
oltotta szívembe az ősi átkot.
Félelemtől marjult sorsod
vadult szeretője lettem.
Szíveddel üssél rám ezret és egyet!
S vidd magaddal a kegyelmet!
Te, a tízezrek első dalnoka!
Szegezz meg, a Júdásnak
jutalma az legyen!
Játssz velem a fénytelen éjben,
verj rám szíveddel tízezret és egyet!
Te, a százezreknek első dalnoka!
Öntsd dalba a legősibb átkot,
vad kacagással dalold tele a világot,
Te, a millióknak első dalnoka!
Szíveddel verj rám százezret és egyet!
Te, a világtalan világ egyetlen dalnoka!
S virággal kezedben járj a porba
hullt világ porában.
Kő voltam a porban,
játszottam Krisztust s hű szerelmet,
szerelmetlen szerelmet, Káin lett belőlem.
A lélek lelkéhez tapadok,
mint gyermek.