Kováts Péter - Én nem lehetek

Kováts Péter

Én nem lehetek

Én nem lehetek más
Csak múló álom
Egy villanás a végtelenből
Ha feloldod magányom.

Én nem lehetek már
Fénylő távoli jövő
Múlt vagyok, s jelen
Egy sóhaj a képzeleteden

Én nem lehet kezdet
Én a folytatás vagyok
És végcél sem lehetek
Abba belepusztulok.

Én nem lehetek Herceg
Csak egy Búsképű lovag
Ki egy leheletfinom csókért
Győz le, képzelt titánokat.

Én a végtelenből jöttem,
S benne lassan felolvadok,
Engem már nem riasztanak
A megkövült csillagok.