Nagy Horváth Ilona
Őrizem
Ha nézel,
uralom magam,
arcomon pírt nem lel
a szó,
ha van, mi elhagyja
ajkad
szelíd-szép dús
vonalát
engem keresve,
hisz nem hoz meg
nekem semmi,
csak ez az este,
amikor elgondolhatlak
ebben a szürkésbarna
csendben,
mintha nekem lennél,
pedig sose volt
kevesebbem,
mint ma.
Tenyerem a
tenyeredben,
csak úgy.
Arcomra unottan
firkál újabb
árkokat a magány.
Előbb csak sorsom
veszett,
most nálad feledett
lázammal
nélkülem maradtam,
lényegem veszed,
ha neked nem vagyok.
Pedig én szép akartam
lenni,
mint tavasszal a fű,
utoljára nőni egy
nagyot.
Hozzád.
Idebenn dübörög a
szolga,
hiábaság minden ütem,
az erek bokros útján
araszolva
jár az élet:
őrizem a szívemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése