Wass Albert - Ha eljön majd a nap; - Örök búcsúzás;

Wass Albert

Ha eljön majd a nap

https://m.youtube.com/watch?v=ga8ei29UIDk

Ha eljön majd a nap, amikor meghalok: Ti ne gyászoljatok.
Én mindig itt leszek, mindig közel leszek.
Megtaláltok napnyugtakor,
a vízimadár esti repülésében,
Egy galamb szárny-suhogásában,
s egy bagoly huhogásában.
Én itt leszek közel. Őrt állok az erdő csendje fölött és
Álmotok felett is őrködöm.

Ha érezni akartok engem, lépjetek ki a természetbe,
És álljatok meg valahol a csendben. Fák szelíd neszében,
a suttogó nád halk zenéjében engem meghallotok.
Mosolyogjatok egy virágra, egy pillangóra, egy kis madárra,

Egy pislogó csillagra a messzi láthatáron,
Míg az estnek árnya köröttetek lassan bezárul.
Csak mosolyogjatok, és én az öröklét ragyogásában
Visszamosolygok rátok.

Örök búcsúzás

Akárhonnan jövünk, akármerre megyünk,

a búcsú mindig bánat,

és mindig fájnak a halk-szavú árnyak,

kísértetes csengés: talán soh'sem látlak...

Jöhet még egy este,

egy utolsó este, egy fekete este,

mikor váratlanul, furcsa Sors-szeszélyből

belehalkulunk a véghetetlen Csendbe.

Azért van ez nálunk:

akármerre megyünk, akármerre járunk,

a búcsúzásunk bánat,

s kísértetes árnyak halk-szavú csengése

a szívekbe fájnak:

talán soh'sem látlak... talán soh'sem látlak...