Ihász-Kovács Éva - Apassionate amour

Ihász-Kovács Éva

Apassionate amour

Beteljesült.
Menekülnék az összekuszált
sorsom elől /hova e
farkas – bárány - viadalból/
fölfalsz,megeszel,
sorsom, Szerelem,
Apassionate amour!

Vajas kenyérként,
gyermeki módon fogyasztasz,
s még egyre gyanútlanul
/miként maradék trónusodra,
Létem, Nagyúr, fikarcnyi-
Apassionate amour...

Figyeld magad, szép az,
ahogy itt nyújtózunk,
voltunk Pompey - romja alatt,
derékig-darazsas övben,
föld-közelben,a képzelt,
égbolttól egyre távolodva,
s csontjaink üteme dobra
szerelve,veri vadul:
Appassionate amour!