Turza Sándor
Az élet
Döntések sora, mivé lesz
a lélek otthona.
Lesz-e belőle bimbót bontó
rózsa ága,
vagy döntésed tőből kivágja.
Éget-e a szerelem lángja,
vagy habzsolsz,
s beletemetkezel bús magányba.
Hallod-e a madarat,
s magad is dalra fakadsz,
vagy zülleni hagyod magad,
s betakarnak a téli havak.
Leszel-e jó, leszel-e bátor,
kit az élet vihara sohasem gátol?
Te döntesz mit hiszel el a mából.
Leszel-e kedves,
megértő az emberekhez,
ki tudod-e mondani,
őket hibáikkal szereted?
Ha kimondod a szót
és megérted,
lehullik rólad bűnös kérged.
Mester vagy
a dalnokok mestere,
sorokba nézel, nem a szemekbe.
Dolgod teszed,
s a munkást meg nem érted.
Tanítod
amit magad nem tudsz csinálni.
Ilyen az élet, a szívnek meg kell állni.
Te döntesz,
magadhoz engeded-e
a gondolatot,
vagy építőköveid
a magad alapjaira rakod.
Lógnak a lábak,
sántítanak a tagok,
helyhatározók rosszul
mutatnak holnapot,
mit vársz,
én csak ember vagyok.
a lélek otthona.
Lesz-e belőle bimbót bontó
rózsa ága,
vagy döntésed tőből kivágja.
Éget-e a szerelem lángja,
vagy habzsolsz,
s beletemetkezel bús magányba.
Hallod-e a madarat,
s magad is dalra fakadsz,
vagy zülleni hagyod magad,
s betakarnak a téli havak.
Leszel-e jó, leszel-e bátor,
kit az élet vihara sohasem gátol?
Te döntesz mit hiszel el a mából.
Leszel-e kedves,
megértő az emberekhez,
ki tudod-e mondani,
őket hibáikkal szereted?
Ha kimondod a szót
és megérted,
lehullik rólad bűnös kérged.
Mester vagy
a dalnokok mestere,
sorokba nézel, nem a szemekbe.
Dolgod teszed,
s a munkást meg nem érted.
Tanítod
amit magad nem tudsz csinálni.
Ilyen az élet, a szívnek meg kell állni.
Te döntesz,
magadhoz engeded-e
a gondolatot,
vagy építőköveid
a magad alapjaira rakod.
Lógnak a lábak,
sántítanak a tagok,
helyhatározók rosszul
mutatnak holnapot,
mit vársz,
én csak ember vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése