Radmila Markovic - A fa álma

Radmila Marković
A fa álma

Éj leple csillagtalan
magányosan fa áll szomorúan ,
a Holdat csalogatja bús lombjára,
hiába minden szemfényvesztés,
csak árvalányhaj simogatja testét,
minden faág eget óhajt csókolni,
teliholdat szeretnék ölelgetni,
a nagy fehér kerék lassan távolodik,
felhőmedve a semmiből közeledik
négy lábra áll, bocsát szoptatja
pár tejcseppjével fa levelét itatja,
mackó és a bocs,lassan elcammog,
jönnek újabb fellegek,csendesen,
zuhanyrózsájukkal mosdatják a földet
faágakon a levelek tánca taktusra jár,
esővel borított nyári éjszakán.