Serfőző Attila
Örvény
Egymagam világítok
a hideg tárgyak
között,
kiábrándíthatatlan
tűzzel
égek,
bár a
fényévmilliók peremét járom,
olykor-olykor visszatérek.
Aki követ,
rajtaveszt,
hiszen bolondé ez az utazás,
csalfa labirintusa
tákolt,
delejez a néma
szorongás.
Egy szál kötélen leng
az idő,
ma lassabb táncot rajzol,
nyűtt jelmezét keresi
folyton,
de nem leli sehol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése