Leleszi Balázs Károly
Bármerre járok is
Bármerre járok is, lát engem a Nap,
nem kerülhetem el pillantását.
Arcunk barázdáiban néhány kókadt virág,
s a kéz lecsüng, mint fűzfaág. Más lett a világ,
mintha senkit sem érezné az Isten-hiányt...
És ez a vad csatazaj! Mintha mindenfelé
öldöklő gyilok folyna. Érthetetlen, hogy miért.
Mint mindig, menekülnék ki e világból.
Szeretnék eljutni oda, ahol te vagy,
hogy fénylő orcád rám világítson.
nem kerülhetem el pillantását.
Arcunk barázdáiban néhány kókadt virág,
s a kéz lecsüng, mint fűzfaág. Más lett a világ,
mintha senkit sem érezné az Isten-hiányt...
És ez a vad csatazaj! Mintha mindenfelé
öldöklő gyilok folyna. Érthetetlen, hogy miért.
Mint mindig, menekülnék ki e világból.
Szeretnék eljutni oda, ahol te vagy,
hogy fénylő orcád rám világítson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése