Della Mária
Talány
Fényes csillagokon
szemem legeltetem,
mint mágnes vonz az égi végtelen.
Míg kerengve forgok földi létemben,
életem értelmén el- elmélkedem.
Létszekerem göröngyös utakon halad,
egy váratlan pillanat, s végleg elakad.
Gyötröm agyam egy talányos kérdéssel,
választ váró sóhajom Istenhez nem ér el.
Viasz szárnyon szállok a végtelenbe,
repülnék a fénybe, mint kerge lepke.
Valamibe kapaszkodnék vakuló reménnyel,
talán majd a halál egyesít a fénnyel.
Bár a csillagok is meghalnak egyszer,
az anyag is csak átalakul nem vész el.
Hitemben ringatom magam ezerszer,
lelkem örök, Én nem pusztulok el
mint mágnes vonz az égi végtelen.
Míg kerengve forgok földi létemben,
életem értelmén el- elmélkedem.
Létszekerem göröngyös utakon halad,
egy váratlan pillanat, s végleg elakad.
Gyötröm agyam egy talányos kérdéssel,
választ váró sóhajom Istenhez nem ér el.
Viasz szárnyon szállok a végtelenbe,
repülnék a fénybe, mint kerge lepke.
Valamibe kapaszkodnék vakuló reménnyel,
talán majd a halál egyesít a fénnyel.
Bár a csillagok is meghalnak egyszer,
az anyag is csak átalakul nem vész el.
Hitemben ringatom magam ezerszer,
lelkem örök, Én nem pusztulok el
https://m.youtube.com/watch?v=gqP3RKaSOPc
VálaszTörlés