2015. június 28., vasárnap

Csukás István - Nyári szerenád



Csukás István
Nyári szerenád

A növő búza tejes szára egyengeti derekát,
árnyékában tücsök hűsöl, kérkedik a szarkaláb,
csipkézett virágját nyújtja – tán a könnyű égre fel!
Pipacs lobban s ráfonódik szelíden a kutyatej.
Apró világ, gyorsabb ritmus, itt a földhöz közelebb –
végigdőlök, fonjatok át, elpihenek köztetek,
s nevetek, amíg riadva tücsök pattan, menekül,
s meg-megborzongok: az ingem átizzadt hátamra hül.
Fonjatok át, gondra hajszolt lelkem már békét kíván,
s élni úgy, mint pipacs, tücsök, s a könnyelmű bonviván
frakkos szöcske – ó, felejtett, elveszített szép idill!
Apró táncok, csipkék, lángok, és a giz-gazok cirill-
betűs rajza, eltékozolt, tiszta emberi derű!
Csillagnéző életünkben bonyolult az egyszerű,
és az álom, ó, az álom, szigorúbb lett s mint a fagy,
illesztget már vágyaimra hűvös üveglapokat.
Ember vagyok, emberarcom álmaimmal glóriás,
fel kell állnom közületek – ügyefogyott óriás!
A növő búza tejes szára egyengesse derekát,
hűsöljön az apró tücsök, kérkedjen a szarkaláb,
csipkézett virágját nyújtja nyári könnyű égre fel,
pipacs lobban s ráfonódik szelíden a kutyatej.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése