Berze Tünde
Ha Nap kél …
Ha Nap kél messzi
erdők fölött,
pacsirták rebbennek fel az égre,
s dorombolni kezd a nyári reggel,
álmából ébred lengedező búzamező.
Kiszáradt szívem napfényre kiteszem,
hátha feltámasztja valami mámor,
valami enyhet hozó nyári zápor,
s csírába szökken, mint szikkadt szem.
Elrévedez végtelenbe keresve valakit,
elfáradt álmait csukott szemmel látva,
s magához ölelgeti nyíló virágok illatát;
mikor Nap kél, s minden kínt már elvakít.
pacsirták rebbennek fel az égre,
s dorombolni kezd a nyári reggel,
álmából ébred lengedező búzamező.
Kiszáradt szívem napfényre kiteszem,
hátha feltámasztja valami mámor,
valami enyhet hozó nyári zápor,
s csírába szökken, mint szikkadt szem.
Elrévedez végtelenbe keresve valakit,
elfáradt álmait csukott szemmel látva,
s magához ölelgeti nyíló virágok illatát;
mikor Nap kél, s minden kínt már elvakít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése