Fekete
István
Akác
Lombján
fehéren ring a virág,
alatta
csendes, puha a világ,
felette
méhek donganak,
a kasba
mézet róla szednek,
virágján
néha megpihennek,
s ha jó
vagy: mesét mondanak.
Ágán
sok csúnya, hosszú tövis,
eldugva
fészek - néha öt is,
s a
fészekben dalos madár...
Hozzá
ne nyúlj, mert kerted járja,
fiait
férgekkel táplálja,
s
nélküle üres a határ.
Akácból
készül kocsi, szerszám,
ajtóküszöb
és télre kis szán.
Mindenre
jó a világon.
Kályhátokból
õ zümmög éjjel,
a nyár
melegét hinti széjjel,
ha
szemedre száll az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése