Szilágyi Ferenc - Szemek vétke

Szilágyi Ferenc /Hubart/

Szemek vétke

Csak nézett rám barna,
Nagy, meleg szemekkel,
Csillaggyújtó hévvel,
Bakfis szerelemmel.
Benne egy percig tán
Önmagam kerestem,
Mosolyát fogadtam,
Zavarba nem estem.
Árva szót sem szóltunk,
Csak szemek beszéltek,
Ahogy engem nézett,
Maga volt a vétek.
Száguldott az este,
Csak egy táncra kértem.
Ahogy hozzám hajolt,
Enyém volt egészen.
Körbepillangózva
A nagy báli termet,
Izzadó tenyere
Vallott szép szerelmet.
Majd helyre kísértem
Lágy kézcsókkal szépen:
Bocsáss meg most kedves,
Vár a feleségem.