Debreczeni Zsolt
Őszintén a szeretetről
Létezik sok kincs
földön, vizen, égben,
de olyan egyik sincs, mint az én kedvesem.
Melenget ha fázom jéghideg hajnalon,
szénával betakar felmelegít nagyon.
Forróság, tűzvihar, vagy száguldó porvihar!
sebesen vigyél el gyermeki ricsajjal,
Mikorra pediglen kitisztul az égbolt,
napsugár melegíts, kékelljen az égbolt.
Tisztán a szeretet marad meg ekkorra,
magányos szíveket senki se találja.
Átölel a párod karjaiban álmodsz,
a mostani hazádból, egy jobb világba vágyódsz.
de olyan egyik sincs, mint az én kedvesem.
Melenget ha fázom jéghideg hajnalon,
szénával betakar felmelegít nagyon.
Forróság, tűzvihar, vagy száguldó porvihar!
sebesen vigyél el gyermeki ricsajjal,
Mikorra pediglen kitisztul az égbolt,
napsugár melegíts, kékelljen az égbolt.
Tisztán a szeretet marad meg ekkorra,
magányos szíveket senki se találja.
Átölel a párod karjaiban álmodsz,
a mostani hazádból, egy jobb világba vágyódsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése