Seres Hajnalka - Valahol az égben ...

Seres Hajnalka

Valahol az égben...

Valahol az égben, Egy felhős kis téren Egy pár sétál szépen S közben egymás szemébe néznek...
Álmokat szőnek, csodaszépeket. Mondják egymásnak: Te vagy az életem, Te vagy az álmom, Te vagy a csoda, amire vágyom. Nélküled nem álom az álom...
De sok-sok évek teltek már el, S a boldogságot, könny cseréli fel. Álmatlanul fekszik az egyikük, ki virraszt is az éjben, S úgy képzeli, hogy talán a másik is rá gondol éberen
Hangosan mondja: nevetek magamon, nevetek ahogy csak bírok Mert már könnyeim elfogytak s sírni már nem tudok Álmaimban is csak a rossz jön elő s ezernyi vétek S már nem tudom örüljek-e egyáltalán annak, hogy élek
Ha eltudtam volna mondani, hogy mit jelentesz nekem, Hogy melletted lehetnék,

hogy nem kellene más csak az, hogyha szeretnél S eltudtál volna fogadni, azért aki vagyok, azért amit érzek.
Sok idő eltelt, kitudja mit hoz a holnap Most csak azt tudom, hogy szememből jönne

 az ezer meg ezer megváltó könny De belül már nincs más csak a rémisztő csönd... Ami néha érted kiállt, majd elhalkul újra