Pilinszky János
Bordal
A nyár elé, a kert
fölé
kikötve áll a rózsa,
és ráhanyatlik szótalan
a rabtartó karóra.
kikötve áll a rózsa,
és ráhanyatlik szótalan
a rabtartó karóra.
A fűzfaág is, levele
még egy se hullt a porba,
s tenger szemét örökre már
szeszélyesen lehunyta.
még egy se hullt a porba,
s tenger szemét örökre már
szeszélyesen lehunyta.
Tünődve én is
hallgatok,
sötéten egymagamba,
mind eltökéltebb bánatot
löttyintve poharamba!
sötéten egymagamba,
mind eltökéltebb bánatot
löttyintve poharamba!
Kimondhatatlan
egyedül,
apátlan és anyátlan,
megannyi tompa áldozat
hervadozunk a nyárban.
apátlan és anyátlan,
megannyi tompa áldozat
hervadozunk a nyárban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése