Adamecz László - Arcomba

Adamecz László
Arcomba

Arcomba vigyorog bamba képével az Ősz,
azt hitted, színem, fényem mindig lenyűgöz?  
Ködben úsznak az erdők, a völgyek, hegyek,
Napot se látom, s még boldog legyek?

Arcomba bámul, kit nem bántottam soha,
ölelném őt, de szíve hozzám mostoha.
Mily átok szándék taszít téged ellenem,
szívembe zárnálak, ezt tennem kellene.

Arcomba vágott a valóság félelme,
szavazzunk nemmel, ez népünk léte, érdeke.
Ki ezt nem teszi, annak szíve nem magyar,
ha elbukunk életünk lesz keserűbb, fanyar.