.kaktusz
Találkozunk a
lelkünkkel
Tudod arra gondoltam,
sokszor fohászkodik
az ember,
néha azt se tudja,
imát kihez rebeg,
talán az égiekhez,
olyat kér, amire
nagyon vágyik,
pénzt, boldogságot,
sok sikert,
kívülről jövő
békességet,
nem
azt, hogy önmagához
minél hamarabb
megérkezzen,
találja meg az igazi
Énjét,
imába csomagolva nem
szokta kérni,
segítse az ég
meglelni saját magát,
végre önmaga,
és ne tömeg legyen
csupán,
kettőt biztosan nehéz
megtalálni,
az egyik az Én, a
Lélek a másik,
vagy talán a kettő
ugyan az lehet,
ki az úton önmagával
találkozik,
találkozik a
lelkével,
akkor minden
megváltozik,
a színház és az élet,
ha külön válik,
hirtelen harsány,
rikító színű lesz
a tapsra vágyó
színész szava,
a lélek csendes,
egyszerű,
egyértelmű szava
mellett,
ha ez megtörténik, ha
a tapsnál,
a közönség
elégedettségénél
fontosabb lesz a
belső harmónia,
attól kezdve
az ember mindent úgy
tesz,
ahogy neki jó, öntörvényű
lesz,
de azok a törvények
a lélek igazságának a
törvényei,
ami jó mindenkinek,
ha nem is mindenki
örül neki,
az Én rögtön
tiltakozik,
ha belső hamisságot
észlel,
hiszen ettől függ az
ő békéje,
ha ez megtörténik,
kisétál az ember a
tömegből,
kívül álló lesz, de
együtt érző,
ha megtapasztalja a
belső békét,
amit csak a Lélekkel,
az Énnel való
találkozáskor lehet,
ha már a fontos nem
az lesz,
hogy mit mond a
világ,
mit szól hozzá a
tömeg,
ha fontosabb lesz a
belső béke,
önmagával lehessen
elégedett,
önmagának annál
többet
az ember nem is
remélhet.
2009.július.23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése