Csitáry-Hock Tamás
Néha elég ...
„Néha elég pár óra,
vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő,
sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem.
Csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár
perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az
arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked,
minden védelem nélkül. És félsz, és halálra rémülsz, mit keres valaki pár óra
után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal.
Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Bármit
mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból, és mindent a
fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz,
amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi
énedet. A valóságot, amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is
tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a
szemében a saját, minden mocsoktól és szennytől mentes arcképedet. Boldog vagy
és félsz, együtt. Az életed összeomlik, mint egy kártyavár. De nem bánod,
tudod, hogy legközelebb nem kártyavárat kell építeni, hanem biztosat. Megreped
a burok, amiben éltél, és kapsz még egy esélyt. Egy esélyt egy más, egy
igazabb, jobb életre. Kapsz egy lehetőséget, hogy megértsd a világot, az
embereket, az élet lényegét, hogy élni kezdj, és abbahagyd a fejedben
lejátszott sakk játszmát. Nem tudod mit hozhat a holnap, de nem is érdekel,
mert tudod Ő ott lesz melletted.., nem vagy benne biztos, de érzed, hiszen
olyan mint Te.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése