Koszpek Ferenc - Kint és bent

Koszpek Ferenc

Kint és bent

Kinézek az ablakon,
Nem kell hozzá alkalom.
Kint minden merev, rideg,
Itt az ősz. Szeles, hideg.

Nincsenek már levelek,
Borzongok, sőt, remegek.
Eltűntek már a színek,
Sorvadnak már a szívek.

Nem minden szív kesereg!
Az enyém kap meleget!
Mert Te vagy, s én szeretlek,
Bármi lesz, nem feledlek!

Mert tudom, hogy mit érzek,
S ez így lesz, amíg élek!
Ezt Te is, én is vártam!
Belül így mindig nyár van!