Szuhanics Albert
Felsajdul az ősz
Én nem mondom el
senkinek,
hogy erre van a kis
liget,
hol gyakran ültem egy
padon,
sok hűvös, őszi
alkonyon...
Én nem mondom el
senkinek,
már rajtad kívül...,
csak neked,
hogy felsajdul az ősz
bennem,
ha nálad nélkül kell
lennem...
Én nem mondom el
senkinek,
a tavasz frissen
elsiet,
míg forró széllel jő
a nyár,
rád árva szívem nem
talál...
Én nem mondom el
senkinek,
az ősz sóhaja mily
hideg,
de mégis forrón ég a
vágy,
ha átkarollak, s
csókod lágy...
Én nem mondom el, nem
hiszik,
hogy ilyesmi még
létezik,
egy pillantás, egy
villanás,
az ősz ködében
tűzvarázs...
Én nem mondom, azt
hiszem,
de ránk talált a
szerelem,
bár dér lepi sötét
hajunk,
már új tavaszról
álmodunk...
Én nem mondom el
senkinek,
hogy merre van a kis
liget,
hol gyakran ülünk egy
padon,
sok boldog, őszi
alkonyon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése