Berze Tünde
Szeptember
Búsan emeli kalapját a nyár,
s lassan búcsút int, mint öreg diák,
ki elkoptatta már az iskolapadját.
Őszi szélben rőt levél ring a fán,
a nyáridő oly víg paripái tovafutnak,
magukkal húzva boldog idők szekerét.
Reszketve öltözik minden fa, s bokor,
hisz parádés dísze tudja nem tart sokáig,
szürke szemfedőjét fürge kezek szövik.
A Nap álmosan nyújtózva ásít az égen,
utoljára még kicsit játszik bágyadt fényével,
a szerelmét ráleheli természet érett ölére.
Gyermekei majd reszketve megbújnak,
Tavasz álmot álmodnak színes takaróban,
termékenység angyalát várva hideg hóban.
s lassan búcsút int, mint öreg diák,
ki elkoptatta már az iskolapadját.
Őszi szélben rőt levél ring a fán,
a nyáridő oly víg paripái tovafutnak,
magukkal húzva boldog idők szekerét.
Reszketve öltözik minden fa, s bokor,
hisz parádés dísze tudja nem tart sokáig,
szürke szemfedőjét fürge kezek szövik.
A Nap álmosan nyújtózva ásít az égen,
utoljára még kicsit játszik bágyadt fényével,
a szerelmét ráleheli természet érett ölére.
Gyermekei majd reszketve megbújnak,
Tavasz álmot álmodnak színes takaróban,
termékenység angyalát várva hideg hóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése