Nosztromosz - Miért sírok?

Nosztromosz

Miért sírok?

Mint hideg kéz simítása arcomon,

úgy kapott el a fájdalom.
Finoman érkezett, lassan…

nem is kérdezett, csak megérintett,
nem tudtam hogy ennyire szoríthatja szívemet… éget.
Egyszerre mar belül a düh és karcol a kín,
csak hull a könnyem… a semmiért.
Miért?
Miért sírok itt e csendes őszi napon?
Nem történt semmi, csak Debussy-t hallgatom.
Lágy zongora szól, édes dallam hív hogy nyomán
a képzelet színes harcba kezdjen a valósággal…
… de akkor miért fáj és miért nem boldogít?
Miért érzem úgy, hogy ez a kettőség szétfeszít?
Robbanáspont szélén… még egyensúlyozom,
talán a végén a kettő közé hull akaratom.
… de miért is sírok e csendes őszi napon?
Nem tudom…

Mégis… a lágy zongora szólam mellett,
hulló könnyeim koppanását hallgatom.