Szokolay Zoltán
Ülj le
Isten, ülj le, vetem oda neki,
a szemedbe világítok a szememmel,
most mondj el mindent
úgy, ahogy lesz!
Ki se nyitja, össze se szorítja a száját,
csak néz rám szánakozva,
jogában áll hallgatnia.
a szemedbe világítok a szememmel,
most mondj el mindent
úgy, ahogy lesz!
Ki se nyitja, össze se szorítja a száját,
csak néz rám szánakozva,
jogában áll hallgatnia.
(Lassan Atyám)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése