Ihász-Kovács Éva - Álomképek - Felelet helyett

Ihász-Kovács Éva

Álomképek – Felelet helyett 

Megkérdezték az egek, kimosott tiszta fellegek,
miért ne neked írnék szikrázó gondolatokból
koszorúba font lélekből kicsiholt
verset az időben
Hisz tetőtlen még ez a nyár
smaragdzöld szavak színpadán
miért ne szórnám szét
a nap mézesüvegéből
csorgatott aranyló szavaim újra
Tán még futja időmből
s lásd örökké éltet a szent szó
a virágszirmú csodálat
amikor megállhat a perc
az alkony rézküszöbénél
és tengermélybe merülve
hol két kicsiny delfin a társam
s a Golf-áram is titkon
a sorsom kutatja
hömpölyögtetve sugarakat még
és cikk-cakk karikákat
Ki áldhat meg a perc ütemére
Zeusz talán ki villámaival átvilágítja
az ívpapírost
és piros meg zöld hátteret fest
közvetít a lét tárlatán
ahol vártalak kezemben rózsaággal
De minek a nászdal
se a szél se a bánat
és százezer újjal tündökölve a nap
kis szigetemre
ahol égre csalnak a zöldszárnyú ezüstfenyők
egyetlen barátaim
ők is kismama fák
most szülik szárnyaló és szép tobozmagzataik
Önmagát szüli vérben lucsokban ez a század
s álma az éjszakának lesz-e ma még
ezerszeres bánatra hajlik a szűkszavú ég
és végzettel dacol a kis Margaréta
csak a perc szilánkja enyém s tiéd
itt hol se szó se mosoly se planéta