Jóni Barna
Árnyas erdőben
Korhadt avaron
támolyog a szél.
Felkap régi neszt, elhalt virág múló illatát.
Emléke kissé megkopott, szűk dobozba zárt
Valahol messze még nyílik száz szirom,
és őrzi vigyázva szűz leheletét.
Fénysugár szökik át a lombok súlyos gátorán.
Kinn perzsel a lég, dühöng napkohó.
Az égbolt tiszta kék-marin, tengerlátomás.
Tikkaszt elmét, illúziót vetít talmi délibáb.
Kint rekeszt, óv az erdő, hűsbe fon oltalmazón.
Felszabadít minden nyűg és gond alól
Elmerenghetsz, csended jó barát .
Harkály dobol, s mint egy konga szól
az odvas vén fa. Perdül domb alól
eléd, s fújtat rád egy rémült rozsomák.
Száraz ágak reccsennek, riadtan jelez az erdő
A neszre hívatlanul annyi választ küldenek!
Kifelé járom az utam, ma már a hűs helyek
kidobnak engem. Nyílik az ég, sehol egy felhő
Az országút forró párát lehel. Alatta fűtenek..
Felkap régi neszt, elhalt virág múló illatát.
Emléke kissé megkopott, szűk dobozba zárt
Valahol messze még nyílik száz szirom,
és őrzi vigyázva szűz leheletét.
Fénysugár szökik át a lombok súlyos gátorán.
Kinn perzsel a lég, dühöng napkohó.
Az égbolt tiszta kék-marin, tengerlátomás.
Tikkaszt elmét, illúziót vetít talmi délibáb.
Kint rekeszt, óv az erdő, hűsbe fon oltalmazón.
Felszabadít minden nyűg és gond alól
Elmerenghetsz, csended jó barát .
Harkály dobol, s mint egy konga szól
az odvas vén fa. Perdül domb alól
eléd, s fújtat rád egy rémült rozsomák.
Száraz ágak reccsennek, riadtan jelez az erdő
A neszre hívatlanul annyi választ küldenek!
Kifelé járom az utam, ma már a hűs helyek
kidobnak engem. Nyílik az ég, sehol egy felhő
Az országút forró párát lehel. Alatta fűtenek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése