Káli László
Napfény szonett
A nappalok csak
eltelnek valahogy.
Az éjszakák mind egyre nehezebbek!
Csak rólad álmodom, hiányzol nagyon!
Feléd suttogom, mennyire szeretlek.
Ahogy senki még, úgy hiányzol nekem!
Bár hangod itt zenél, mint hárfán a szél,
csodás dallamával betölti lelkem.
És szemed kék tükrét ontja rám az ég.
Akár a Napfény, mosolyod úgy ragyog,
Szerelmünk úgy kapaszkodik egymásba,
mint százéves platán a hegy oldalán.
Eggyé lettünk. Lelked lelkemnek párja,
édes börtönöd, szerelmed rabja vagyok.
Tudom, Veled még ezernyi csoda vár!
Az éjszakák mind egyre nehezebbek!
Csak rólad álmodom, hiányzol nagyon!
Feléd suttogom, mennyire szeretlek.
Ahogy senki még, úgy hiányzol nekem!
Bár hangod itt zenél, mint hárfán a szél,
csodás dallamával betölti lelkem.
És szemed kék tükrét ontja rám az ég.
Akár a Napfény, mosolyod úgy ragyog,
Szerelmünk úgy kapaszkodik egymásba,
mint százéves platán a hegy oldalán.
Eggyé lettünk. Lelked lelkemnek párja,
édes börtönöd, szerelmed rabja vagyok.
Tudom, Veled még ezernyi csoda vár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése