F. Zoltán /ILLC/ - Vágyakozás ...

F. Zoltán /ILLC/

Vágyakozás …

Nyár végén a szívem, haldokló táj az őszben,
Télbe forduló átkozott gyötrelem, s nekem...
Nyár végén az életem, hervadó silány érzelem,
S végül az elmúlás hava alá temetem,

Nyár végén a titkaim mind szertefoszlanak,
Kimondatlan vágyaim néma imák maradnak,
Az idő mely végtelen, nem ér majd véget velem,
Ez az elmúlás csak a végzetem szomorú kezdete,

És itt az eső már mossa arcom, leáztatja a kínt,
Mellyel gyámoltalan szívem harcolni már nem bírt,
Feledném de nem lehet, hogy mennyit szenvedtem,
Ezt tett emberré ettől lettem ilyen, és nekem...

Nyár végén az életem katasztrófa virág,
Elpusztítja szirmait a télbe forduló világ,
Az ősz lassú halál, s nem marad csak gyökér,
Mely nyáron mindig szárba kél, s a végén elvetél,

De létezek még mindig, mert nagyon szerettél,
S hiába gyilkolt a fagyos tél, te újra eljöttél,
Átkaroltál mint védtelen, árva gyermekedet,
S gyönyörű tavasszal ruháztad fel lelkemet,

Nyár végén ha itt az ősz, a szívem mindig fél,
Elkeserít hogy megint csak, szó nélkül elmentél,
S rám talál a zord halál, a hófödte jeges tél,
De várni foglak, ébressz fel, ha végre megjöttél.