Kovács L. István
A Nő
A nő arra való, hogy
szeressük,
tenyerünkből etessük.
A nő feleséged, kedvesed, szeretőd,
anyád, lányod, unokád, mindened.
Ne bántsd őket, arra kérlek,
a nő hit, könny és remény, róluk,
nekik szól ez a költemény.
Mikor meglátod a lányt,
kitől szíved nagyot dobban,
lángra lobban, őrülten kalapál,
légy óvatos, mert törékeny,
mint a finom porcelán.
Vigyázz rá, tiszteld,
ő szüli a jövendőt,
testéből táplál,
ha nem vagy ott, vár rád.
Az élet, ha torzul,
s néha rád rád mordul,
simítsd meg, öleld magadhoz,
meglásd, mosolyt hoz.
A nő szíve, lelke kecses hangszer húrja,
mint lágy hangú hárfa,
melyen ha szépen játszol,
öröm, boldogság a jutalom.
tenyerünkből etessük.
A nő feleséged, kedvesed, szeretőd,
anyád, lányod, unokád, mindened.
Ne bántsd őket, arra kérlek,
a nő hit, könny és remény, róluk,
nekik szól ez a költemény.
Mikor meglátod a lányt,
kitől szíved nagyot dobban,
lángra lobban, őrülten kalapál,
légy óvatos, mert törékeny,
mint a finom porcelán.
Vigyázz rá, tiszteld,
ő szüli a jövendőt,
testéből táplál,
ha nem vagy ott, vár rád.
Az élet, ha torzul,
s néha rád rád mordul,
simítsd meg, öleld magadhoz,
meglásd, mosolyt hoz.
A nő szíve, lelke kecses hangszer húrja,
mint lágy hangú hárfa,
melyen ha szépen játszol,
öröm, boldogság a jutalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése