Maszong József - Eladom lelkem

Maszong József

Eladom lelkem

Mikor felettünk rút fellegek gyülekeznek
szeretetre éhező emberek dideregnek,
bennem lángot vet a gondolat, mondjátok
elkorcsosult emberek ! : mivé tettétek e világot?

Itt állok előttetek pörén igazak s gazok
nyújtom a szívem belőle kedvetekre marjatok,
ki-ki mohósága szerint vétessen belőle
a gaz gyógyuljon, az igaz erősödjön tőle,

Eladom magam értetek, lelkem kimérem
örvényként vonaglik bennem vihar s béke, hol
tegnap még nyugodtan pergett le az idő homokja
mára már barát s szerető a követ markolja,

Ember ismerd fel, hogy ármány áldozata lettél
meggyalázod s lerombolod mit eddig építettél,
felfalod a jövőd, előtted egy délibáb lebeg tán,
nem látod tőle, csak eszköz vagy egy palettán,

Majd egyszer letisztul mi eddig lángolt,
nem a szemeddel, szíveddel látod a világot,
akkor majd semmivé foszlanak a hazug szavak
és megtalálod a szikrázófényű elhagyott utat,