Albert Ferenc - Június

Albert Ferenc
Június

/Nap- Isten hava/

Pipacs virít a földeken,
s kéklik a kis búzavirág.
Őz gidácska már eleven,
szarvas is nógatja fiát.

Vadat rejt a lombos erdő;
madárdalt susog a szellő.

Szertelen a gyermekzsivaj,
mindjárt vége a tanévnek;
a tanterem lassan kihal,
elballagnak mind a „vének”.

Terhét vesztve minden diák,
felejtheti az iskolát.

Nyárelőn a napnak heve
végzi munkáját szüntelen;
érik barack, meggy, cseresznye,
fütyöljön mind, ki szüretel.

Búza-körte, nyári alma,
mind e hónap ajándéka.

Nap- Istennek ékes haván
Péter és Pál nem henyélhet;
élesítik már a kaszát,
s lesz helye az új kenyérnek.

Arany búza, árpa magva