Gubcsi Lajos
Lélegzetnyi ölelés
Föltartott gyenge
karral véded magad
Érted ébred hajnalban
az akarat
Te voltál az utolsó
csillagom, mikor
megláttalak hideg ágyamon
Egy kis virág feszülő
vállamon
Keskenyedő szíveink
vétkeztek
felhevülő színeink fénylettek
arcunkon.
Köztünk volt minden.
Futunk még mindig
egymásba, miközben
Néhányszor ki is
jöttünk már, ellógva, sötétben
Mikor az ujjhegyed
a bőrömhöz ér
Tapintásod nyugalma
a lelkemig felér
S ott rejtőzik benne sokáig
egy szép új világig
Az érzés: szerethetlek.
a hajnal zárja az éjjelt
tested még adja a kéjjelt
a hajad ontja illatát
de félek, tested bezárta ajtaját
Fenn a fény, lentről nő, nő, nő,
emelkedik egy remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése