Maszong József
Néma hegedű
Elment a hang s a húr
néma maradt örökre,
felhők felett játszik dallamot a végtelenbe,
megállt az idő, a lég remeg ég és föld között
ahol bársonyos zene volt, oda némaság költözött,
csak a szél játszik susogva az ablak alatti fákon,
szomorúan szól a lélek hegedűje a felhők fölött,
olykor felvillan a múltból egy boldog pillanat,
mikor áhítattal hallgattuk simogató muzsikádat,
hol kacagott, hol a húron sírva futott a vonó,
nem hagytál el, nem haltál meg itt élsz bennem,
a legfőbb karnagy elszólított s intett a felhők fölé,
de látlak én esténként játszani a csillagszínpadon,
Már nem perlem a mindentudót, az égi nagyurat,
velem vagy akkor is, ha árny suhan a part alatt,
vagy, ha csillog a folyó tükrén a nyári napsugár,
Tisza partján Te dalod susogják a parti fűzfák,
ringatózik önfeledten lenn a vízen minden ága,
gondolatom veled ölelkezik sejtelmes dallamára.
felhők felett játszik dallamot a végtelenbe,
megállt az idő, a lég remeg ég és föld között
ahol bársonyos zene volt, oda némaság költözött,
csak a szél játszik susogva az ablak alatti fákon,
szomorúan szól a lélek hegedűje a felhők fölött,
olykor felvillan a múltból egy boldog pillanat,
mikor áhítattal hallgattuk simogató muzsikádat,
hol kacagott, hol a húron sírva futott a vonó,
nem hagytál el, nem haltál meg itt élsz bennem,
a legfőbb karnagy elszólított s intett a felhők fölé,
de látlak én esténként játszani a csillagszínpadon,
Már nem perlem a mindentudót, az égi nagyurat,
velem vagy akkor is, ha árny suhan a part alatt,
vagy, ha csillog a folyó tükrén a nyári napsugár,
Tisza partján Te dalod susogják a parti fűzfák,
ringatózik önfeledten lenn a vízen minden ága,
gondolatom veled ölelkezik sejtelmes dallamára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése