Birtyik Csaba Hiszlek és szeretlek

Birtyik Csaba

Hiszlek és szeretlek

Mikor leszáll az éj s látszanak a csillagok,
és csendes magányommal egyedül vagyok,
akkor eszembe jutsz.
Akkor Rád gondolok.

Minden érintésed, mellyel megérintettél,
minden lélegzeted, mit énértem vettél,
a szívem gyújtja fel.
A vágyam gyújtja fel.

Most az éjszakában megidézem az arcod,
mert egy éjszakában megigézett a hangod.
Élj! Érezz, és érints!
Búcsút sohase ints!

Egymásnak rendelt a földi, s égi hatalom.
Talán tiltakozhatnék is, de nem akarom.
Hang. Érintés. Érzés
Csend. Szeretet. Kérés.

Két lélek, majd eggyé lesz az ősi vérvonal.
Beteljesedik, mit az ősi Táltos akar!
Kettő eggyé válik,
s a Rend uralkodik.

De addig csak bámullak és csodállak némán.
Az emléked elkísér magányos éjszakán.
Hit. Remény. Szeretet.
Hiszlek és szeretlek!