P. Pálffy Julianna - Karjaidban ...

P. Pálffy Julianna
Karjaidban...

(Szerelmesen, szerelemmel)

Fény szökik át az ablakon,
besétál az esőfüggönyön,
két szempár összenéz, bennük
ezerszínű szivárvány köszön.

Félhomályban, halvány árnyék
játszik a hófehér falakon,
puha, selymes csókokat
édesít a méz, éhes ajkakon.

Szellő száll, finoman simogat,
borzong a test, bőr a bőrhöz ér,
dideregve a mámortól, még
és még, ráadást követelve kér.

Karod átölel, a száguldó vér
csillapodik, lassan megpihen,
szívünk egy dallamra dobban,
miénk már - a régvárt szerelem.

Csak a Holdfény leskelődik,
ezüstfátylát óvatosan borítja ránk,
mondd! tudnád valaha is feledni,
ezt a percet, ezt a pillanatnyi csodát?