Kun Magdolna - Augusztus végén; - Szeptemberi ősz

Kun Magdolna

Augusztus végén

Augusztus végén többször elmerengek,
s merengés közben arra gondolok,
egy nyárral kevesebb lett az a nagy egész,
amit a Jóisten nékem időmül adott.

Így könnyezve siratok el minden nyár-napot,
hisz mindben volt valami maradandó szép,
ami átmelenget akkor is, ha a levélhulló ősz
a tél deres útjának nyomdokába lép.

Augusztus végén csendesebb a szív is,
nem ver már vágy teli dallam-ütemet,
halk ritmusban dobban, lassulva zenél,
mint ki érzi, hogy a nyárral bevégeztetett.

Mert nem tudhatjuk, mennyi nyár lesz még,
s azt hány és hány újabb évszak követi,
hisz egyetlen nap, vagy tán egy perc is épp elég,
és sírunkra az időt már homok pergeti.

*

Szeptemberi ősz

Már avarnyomban lépem a szeptemberi őszt,
melynek sápadtságán szemem elidőz.
S míg elmerengve nézem a sárgult levelet,
érzem, hogy a tűnő nyár is búcsút integet.

Te is úgy sodródsz te kicsi őszlevél,
mint felkapott tollpihe, mit messze fúj a szél.
Oly nagyon messze, oly nagy távolságra,
hogy csak ábrándnak tűnik a tavasz virágzása

Mi sem tudjuk, mi sem sejtjük, mikor érkeznek
a kéklő égen átfutó csillagszekerek,
melyek elrepítenek majd az örök nyár honába,
ahol valósággá válik minden ember álma.

Sok őszben felragyog néhány kihullt könnycsepp,
amely a keserű elmúlás érzésétől teljes,
de ezek a fénylő könnycseppek mind felszáradnak,
ha majd az első hóvirág új tavaszt fakaszt.