Szepesi Attila
Szeptember
Zörgő-morgó
szeptember,
fecskét tovaűző,
dombot
kikericcsel lilán
beborító,
szarvasok agancsát
harcra
élesítő.
*
Őszi fecskehad
Búcsúznak már,
gyűlnek a fecskék, csöpp
ficserészők. Ülnek
nagy csapatokban a villanydróton,
hogy tovaszálljanak
északi tájról déli vidékre a
tengeren át, hol a
kék habokon bucskázik a delfin s
nem látszik csak a
zajló hullám, messze a part még.
Messze a pálmás
Afrika még, ahol a dzsungel mélyén
szökken a párduc,
fönn a falomb közt kandi majom
bújik, s a szavannán
lép a zsiráf, a torony-nyakú,
bőg az oroszlán, s
legelésznek a holdsarló-agyarú
elefántok. Ott
ficseregnek a fecskék majd, ott
bukfenceznek a nap
sugarában, a kék levegőben. Most itt
gyűlnek a
villanydróton, a lomb-veres őszi ligetben, a
völgyeken át
kanyarogva futó kikerics-lila szélben, a
búzamező aranyában,
amelyre a tél fenyegetve teríti le
majd suhogó
takaróját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése