2018. június 30., szombat

Szomorúfűz - Nyár - Július mosolya


Szomorúfűz
Nyár – Július mosolya

Távolból ringatózó színes mezőben
pipacs és búzavirág virít
Azúrkék szemét kitárja a horizont,
arany nap ragyog az égbolton,
szellő ring a szöszke kalászokon

A Nap korán ébred. Csillogva nézi magát a vizekben, játszadozik, sugarait szétszórja minden egyes élőlényre. Fut a szellő, futkároznak, játszadoznak a felhők. A Föld szíve dobog.
Nyár van, tüzesen éget a Nap. Rekkenő hőség, mozdulatlanul áll minden, egy fűszál sem moccan. A tóparti homok visszaveri a sugarakat. Ami hűsít, - a víz. Madarak szárnyalnak a bozótok felett. Csicsergésük átölel, dallamosan muzsikál. Felhőtlen égbolt, azúrkék palást. Fények tündökölnek, sugarak játszadoznak a hullámokon. Szitakötők, pillangók táncolnak, cirpelnek, zümmögnek a bogarak. Méhek, darazsak dongnak a virágokon.
Fuvolázik a szél a nádszálak között. Árnyak ölelik a patakpartot, a fűzfákat. Turbékoló gerlepárok búgják szerelmes szerenádjukat.
A környező földeken érik a gabona, közötte pipacs, búzavirág-tenger, szarkalábmező virít.
Itt-ott már aratnak.
A délutáni Nap még lángol az égbolton, majd arany-bíborban hull le az alkonyat. Leszállnak az árnyak.
Langyosak az éjek. Felragyog az esthajnalcsillag. Az égen, a hold-lámpás körül kigyúlnak a szikrázó kis csillagok. Ragyog a Hold, lágy fénye vonz, a holdsugár árnyat vet a kertre, a fákra.
A város tompa zaja belévesz a finoman simogató éjszakai csendbe. Csak a házak között leszálló hangok moraja hallatszik. Az égbolt sötétkék csendje száll ránk.
Pihenőre tér egy álomvágyó világ!

madarak szárnyalnak
daluk zeng vidáman,
hajnaltól a késő estben
simogatón ölel a nyár,
táncolnak az arany sugarak
pillangók lebbennek tova
fényre hív az élet:
átkarol július mosolya

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése