Kisssp - Októberi elégia

Kisssp

Októberi elégia

Diófa levele amikor alávitorlázott
Hajnalködben a harmat az ősszel találkozott
Arcomba feledés undok ökörnyála ragadt
Sarkamra fáradtság kelletlen sármocska tapadt

Hol a nap, mikor a gólya ablakon benézett
Langyos nyáresti szél talpam alatt fütyörészett
A hegyvidéki táj tarka szőnyegként elterült
És a felhők közt a tücsök meztelen hegedült…

Nem számolva napjaink, győzedelmes perceink
Lassan a homályba vesznek: napszítta ócska ing…
Mindezt ma már csak levetni tudom, (ha akarom)
S ha még nem állt görcsbe munkában megrokkant karom

A fák lila gallyai immár megkopaszodtak
Reggeli esőcseppek báván rákapaszkodnak
Gondolatok feledése ellen még küszködöm
Hajlott háttal, görbe nyakkal nézem a köldököm