Ligeti Éva
Létezés
Sebzetten sikoltó,
vajúdó fájdalom
vérével érkezem, máz
nélkül, szárazon…
átverekszem magam
ábrándok bozótján,
s elbűvölök bárkit,
akár egy boszorkány.
Keringő, gondolat,
örvényként felkavar,
lüktető rezdülés
táncával megzavar,
elárasztja testem
hullámvágy hirtelen,
sodrásával sodor –
hiába intelem…
Felhevült szenvedély
szerpentinje repül,
csábítón átölel, szívem
nem csendesül,
pásztortűz ég bennem,
kék égboltig lobban,
felnyársalja lelkem,
s lángol egyre jobban.
Pillanat megfogan, …s
percek, évek múlnak,
szivárvány színei
kissé megfakulnak,
van, mikor boldogság
lába jár hátamon,
máskor nyílként hasít
belém a fájdalom.
Lehajló estébe
belevész az álom,
egykori önmagam sehol
sem találom,
hamuban hunyorgó,
pislákoló parázs,
lassacskán elhamvad,
s elmúlik a varázs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése