Turza Sándor - Barátkozom

Turza Sándor

Barátkozom

Kezed fogom, te velem született gondolat,
barátkozom, annak tartalak akkor is,
mikor más megtagad.
Mikor elhalkulnak előtted a szavak,
mikor a lélek fájdalma kínozza meg az arcokat, 
  mikor csókot adok a test gyönyörének, 
  vele testet a jövő gyermekének, 
  barátkozom veled.  
Mikor leszegett fejjel falnak megyek,  
vagy légvárat építek, figyelem kísérő szemed.
Azt szeretem, amit te el fogsz venni,  
de ezzel együtt is, megbarátkozom veled, 
  figyellek, nem félem kérges kezed.  
Csended születésemtől fogva hallgat bennem,  
vagy te az én védőszentem,  
te tudod az időt, mikor nem szökhetek,
  mikor nincs más, csak az igen, a jó felelet,
barátkozom veled.  
Ma még én mutatom neked, 
a bárányoktól hemzsegő eget, 
a gyönyörre született testet,
ma még magam helyett írok,  
holnap talán már miattad sírok,  
de barátkozom veled,  
mert rettegve élni nem lehet.  
Abban az életben én kertész leszek, 
  sivárságodba virágmagokat vetek,  
ha jönniük kell, ne rettegjenek.